A múzeum és tevékenységének bemutatása

A Városi Múzeum 1996 áprilisában, a település várossá nyilvánításának 25. évfordulójánnyílt meg. A múzeumnak helyet adó épület egykor családi ház volt, Mike Imre közjegyző építtette az 1920-as évek vége felé Nagyatád központjában, a Széchenyi téren. Az államosítás után a „Mike-ház" a honvédség tulajdonába került, s katonai rendészeti hivatal működött benne. A helyi alakulat felszámolása után az önkormányzat megvásárolta az épületet, és az új, múzeumi funkciójának megfelelően alakíttatta át. Szakonyi László építészmérnök tervei alapján a ház eredeti külső formáját, ízléses, szép homlokzatait visszaállították. A „katonazöldet" kellemes sárgára festették át, belül pedig egységes kiállítótereket alakítottak ki. A gyönyörűen parkosított környezetben álló épület így a város „kis ékszerdobozává" válhatott.     

A Városi Múzeumot az alapítás évében kiadott működési engedély szerint kiállítóhelyként vették nyilvántartásba. Ezt a feladatkört azonban nagyon hamar „kinőtte". A gyűjtemény ugyanis - elsősorban ajándékozások, felajánlások révén - folyamatosan gyarapodik, jelenleg az első évben beleltározott mennyiségnek csaknem nyolcszorosa. Az állandó helytörténeti kiállításon kívül évente hat-nyolc kiállítás nyílik, s a megnyitókra és egyéb rendezvényekre (előadások, múzeumi beszélgetések, könyvbemutatók) egyre több érdeklődő látogat el. Mindezek alapján az intézményt 2003-ban helytörténeti gyűjteménnyé minősítették. Ugyanebben az évben az önkormányzat elnyerte a Múzeumpártoló Önkormányzat címet.

A nagyatádi Városi Múzeum célja, hogy kezelje, megőrizze, szelektíven kibővítse és a lehető legnagyobb közönség számára feltárja és bemutassa Nagyatád városának történeti gyűjteményét. Ezzel párhuzamosan a múzeum - időszaki kiállítások révén - bepillantást szeretne nyújtani a mai társadalom, továbbá más társadalmak és kultúrák működésébe is.

Célja, hogy a látogatók minél szélesebb köreinek lehetőséget nyújtson az élményszerű ismeretszerzésre, tanulásra és a szórakozásra egyaránt.

A múzeum gyűjteménye

A múzeum gyűjtőterülete Nagyatád Város közigazgatási területe, gyűjtőköre a helytörténettel kapcsolatos témák gyűjtése és kutatása. Ennek megfelelően gyűjteménye a város történetére vonatkozó tárgyi, dokumentum és fotóanyagot őriz, mely meghatározó arányban a 19-20. századból származik.

A gyűjtemény számban nagyobb részét a történeti fotó- (3682 db) és a dokumentumgyűjtemény (2534 db) alkotja. A várostörténet különböző korszakaira, eseményeire vonatkozó anyag széleskörűen átfogja Nagyatád és környéke 19-20. századi történetét, és igazi különlegességek is találhatók benne. Kiemelkedő értéket képvisel például az a két évszázadot átívelő családi irategyüttes, mely az 1785-ös nemesi oklevéltől a második világháborús naplón, és a kitelepítés dokumentumain keresztül egészen az 1970-es évekig fogja át egy család történetét.

Jelentősek a hajdani iparosok és üzemek működéséről tájékoztató iratok (zsinór- és paszomántgyár, konzervgyár, malmok, nyomda), a törvényhatósági, oktatás- és egyháztörténeti emlékek, valamint a különböző egyesületek, körök dokumentumai és fényképei. A pezsgő életű település kereskedelmi és banki világára, a város fürdőkultúrájára vonatkozóan is értékes dokumentumokkal és fotókkal rendelkezünk.

Feldolgozás alatt áll az a körülbelül négyezer darab fekete-fehér negatívot tartalmazó gyűjtemény, amelyet Durgó Tibor, nagyatádi fotós ajándékozott a múzeumnak. Durgó Tibor az 1940-es évek óta fényképezte a települést, kezdetben pusztán kedvtelésből, az utóbbi évtizedekben azonban már tudatosan, dokumentáló szándékkal. Egyedülállóak azok a fotói, amelyeket a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen folyó művészi munkáról készített.

Külön gyűjteményi egység az iskolatörténeti anyag, amelyen belül rendkívül érdekes és értékes a 20. század első felében működött polgári fiú- és leányiskolák dokumentum- és tárgyi anyaga, valamint a szocialista korszak iskoláinak tankönyvei, szemléltető eszközei és oktatástechnikai tárgyai. Hiánytalan és nagyon jól dokumentált anyag a gimnázium oktatástechnikai és számítástechnikai eszközeinek teljes sorozata.       

A tárgyi gyűjtemény zöme az 1920-as és 1990-es évek közötti időszakból származik. Fontos egységet alkot ezen belül az ipartörténeti gyűjtemény, amely többségében helyi mesteremberek műhelyfelszereléseit és termékeit őrzi. Rendelkezünk egy teljes székes-faesztergályos, kádár, szabó és cipészműhellyel, illetve kovács, köteles, mézeskalácsos felszerelésekkel. (Fotó-, dokumentum- és adattári anyag kapcsolódik hozzájuk.) A bútorgyűjteményben több komplett lakásbelső, illetve garnitúra található, melyek jól dokumentálják a kisváros különböző társadalmi rétegeinek lakáskultúráját. Nagyatád történeti fejlődése során kialakult (s lényegében a mai napig megőrzött) jellegzetessége gazdasági életének kettőssége: a városközpontban az ipari és kereskedelmi tevékenység volt a jellemző, míg a peremterületeken a mezőgazdaság. A mezőgazdaságból élő népesség gazdasági tevékenységének, életmódjának, lakás- és viseletkultúrájának is számos tárgyi emléke található a múzeumban (a földművelés és az állattartás különböző eszközei, a szövés-fonás eszközkészlete, a szőlőtermesztés és borászat tárgyai, stb.).

Képzőművészeti gyűjteményünk gerincét a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen készült kisplasztikák és a szoborparkban évente megrendezett nemzetközi művészeti szimpozionok fotódokumentációs anyaga alkotja, emellett jelentős a nagyatádi származású Ágoston Vencel (1895-1946) festőművész grafikáit és festményeit tartalmazó gyűjteményi egység.

A múzeum épületének belső tagolásához, szerkezetéhez (is) igazodó, azzal harmóniában lévő kiállítási rendszer alakult ki az évek során: a bal oldali teremben látható az állandó helytörténeti bemutató, míg a jobb oldali teremben többnyire egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó, vagy valamilyen szempontból aktuális várostörténeti téma alapos feldolgozására épülő időszaki kiállításokat rendezünk. A középső tér ad helyet a gyakrabban változó tárlatoknak. A változatos tematikájú időszaki kiállítások között rendszeresen szerepelnek más társadalmakba, kultúrákba bepillantást nyújtó tárlatok. Megvalósításukat segíti a Pécsi Tudományegyetem Néprajz - Kulturális Antropológia Tanszékével való szakmai együttműködés.

„Múltidéző" helytörténeti állandó kiállítás

A állandó kiállítást 1996-ban rendezték, ám azóta gyakorlatilag minden évben megújul: új szerzeményekkel bővül, esetleg az újonnan kapott, megszerzett dokumentumok, fényképek vagy tárgyak segítségével kerekebbé, teljesebbé válik egy-egy témakör. A vitrines kiállítást különböző enteriőrökkel igyekszünk „lazítani", változatosabbá tenni Jelenleg ebben a külön kis kiállítótérben látható a 17. századi kelengyeláda és a helyreállításának folyamatát bemutató fotósorozat.

A kiállításon belül két vitrinben kapott helyet a 2002-es bodvicai (Nagyatád déli városrészében zajlott) régészeti ásatás leletegyüttese. (Ez volt az első komoly régészeti feltárás a város területén.) Az ásatás során egy Mátyás korabeli, kerek alaprajzú templom (rotunda) maradványai és különböző sírleletek kerültek elő. A templom formája nagyon különlegesnek számít az adott korban, akkor ugyanis már nem volt jellemző a kör alaprajz. Valószínűleg egy korábban elpusztult Árpád kori templom maradványaira épült rá az „új", a 15. század második felében. A leletek között a legértékesebb egy 1514-es ezüst dénár, ami a templom korának meghatározásához alapvető támpontot nyújtott.

A többi tárlóban Nagyatád 18-20. századi történelmének egy-egy szelete jelenik meg: jelentősebb intézményeinek története (ferences templom és kolostor, iskolák, gyógyszertárak), valamint a város életében meghatározó szerepet betöltött személyiségek(például Babay József, Kutor Ferenc), családok életútja bontakozik ki. Gyönyörű korabeli fényképek, dokumentumok elevenítik fel a közel 100 éves „ártézi" gyógyfürdőnek, a ma is működő nyomdának, a vasúti közlekedésnek, régi pénzintézeteknek a történetét. Külön vitrin állít emléket az első és második világháború nagyatádi vonatkozásainak.

Az állandó kiállításban szerepel a múzeum legrégebbi műtárgya, egy 17. századi késő-reneszánsz kelengyeláda. A gyönyörű bútordarabot a helybeli József Attila kollégium „padlásmúzeum"-ának gyűjteményéből „örökölte" a múzeum. Hányatott sorsa addigra már mély nyomokat hagyott rajta: poros, piszkos, romos és szúette volt, de még így is lenyűgöző volt az előlap intarziáinak szépsége.

Történetéről annyi tudható biztosan, hogy a Nagyatádhoz közeli Kaszópusztáról került a kollégiumba, egy erdész családjának adományaként. Kaszó a XX. század első felében a német származású Hohenlohe-Oehringen Kraft Keresztély herceg birtoka volt. A herceg, szenvedélyes vadász lévén, híres és rendkívül gazdag szarvasállománya miatt vette meg a birtokot, és kizárólag a vadgazdálkodás és vadászat-vadásztatás céljaira használta. A hercegnek Sziléziában és a Felvidéken (Javorinában) voltak még birtokai. A Kaszóban 1912-ben felépített vadászkastélyba valószínűleg valamelyik családi kastélyból került az addigra már használatból kikopott, divatjamúlt kelengyeláda.

Több bútortörténetben jártas szakember (Csilléry Klára, Szacsvay Éva, Vadászi Erzsébet) véleménye alapján, a nagyatádi láda igazi különlegesség: ilyen korú, művészi színvonalú, nemesi használatú kelengyeláda csak nagyon kevés található az ország múzeumaiban.

2005-ben sikerült az NKA révén pályázati forrást biztosítani a helyreállításra, amelyet a budapesti Szép Mesterségek Restaurátor Kft. végzett el Kutas Eszter szakmai vezetésével.

A láda szerkezete és formái az Észak-Magyarországon az 1600-as években készült ládákkal mutatnak rokonságot. A bútor készítői egy reneszánsz épület formájából indultak ki, melynek homlokzatát oszlopok és boltívek tagolják. Hasonló ládákkal találkozunk a XVII. századi szepességi bútorasztalosok munkái között. A láda díszítőmotívumai is az ezerhatszázas évek bútorművességének megfelelőek. Úgynevezett „beschlagwerk" motívumok borítják a díszített felületeket, amelyek a fémveretek formáiból képeznek díszítő motívumokat. A láda tetejének és zárszerkezetének átalakítása, valamint festése az 1860-as évekből való.

A bútor homlokzatának különlegessége a két, boltívben álló szent figurája, akik feltehetően a tulajdonosok névadó szentjei voltak. Evangélista Szent János baljában serleget tart, melyet megáld, és így a rosszat jelképező sárkány eltávozik belőle. A másik boltív alatt Mária Magdolna alakja látható, aki kenetes edényt tart a kezében, melyet Krisztus sírjához vitt a holttest bebalzsamozásához. A láda többi részét ornamentális díszítés borítja, mely a veretmotívumokon kívül tulipánt formázó, magyaros, szimmetrikus indadíszekkel is ékíti a szépművű bútort.

Hauptman Gyöngyi

muzeológus