Térbe zárt pillanat - Epizódok a szterofényképezés történetéből

Térbe zárt pillanat - Epizódok a szterofényképezés történetéből

A Magyar Nemzeti Múzeum és Felvinczi Sándor magángyűjteményéből készült kiállításon háromdimenziós fényképek segítségével képzeletbeli utazásra invitáljuk Önöket. Időben 90-150 évvel lépünk vissza a múltba, térben pedig távoli tájakra jutunk. E különleges technikának köszönhetően a látogató szinte belép a képbe, s jelenlévőnek érezheti magát a történelemben.

A Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállítása „háromdimenziós fényképeket mutat be: a fotók egy piros-kék „szemüveg” segítségével térhatásúvá válnak, a magasság és a szélesség két dimenziója mellett a mélység harmadik dimenziójával gazdagodnak. A felvételek témája igen változatos, közös bennük, hogy mindegyik eredetije egy sztereofénykép. Ez a különleges fotográfia valójában kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettel fel ugyanarról a tárgyról. A képpár egy speciális szerkezetben, a sztereoszkópban szemlélve egyetlen térhatású képpá olvad össze a képnézegető tudatában.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának és Felvinczi Sándor magángyűjteményének leglátványosabb, legérdekesebb, 1850 és 1918 között készült sztereofelvételei a digitális képfeldolgozás és az anaglif-eljárás segítségével, sztereonéző készülék nélkül válnak háromdimenzióssá, a látogatónak csak egy piros-kék papírszemüvegre van szüksége.

Az anaglif-technika már több mint száz éve ismert külföldön és Magyarországon egyaránt, lényege, hogy a jobb és a bal szem helyzetének megfelelően felvett két képet úgynevezett kiegészítő – komplementer – színekkel (pirossal és kékkel) másolják egymásra. Az így kapott képet a kétszínű szemüveg segítségével, a kiegészítő színek hatásmechanizmusának köszönhetően, az emberi agy térben képes érzékelni.

Sztereofényképek már az 1840-es években készültek Nyugat-Európában és Magyarországon egyaránt. A 19-20. század fordulóján számos cég, például az amerikai egyesült államokbeli B. W. Kilburn Company (1865-1909), az Underwood & Underwood (1882-1923), valamint a német Neue Photographische Gesellschaft (1894-1922) gyártotta nagy mennyiségben és értékesített világszerte a sztereofotókat. A képek olyan aktuális eseményeket örökítettek meg, amelyekről a sajtó tudósított, s az emberek fantáziáját, „vizuális kíváncsiságát” izgatták. A nagy nemzetközi kiállítások, diplomáciai események, háborúk és természeti katasztrófák fotográfiái mellett sokakat érdekeltek az egyes országokat bemutató sztereofelvételek. Az urak körében keresettek voltak az aktokat, lenge öltözetű nőket ábrázoló képek is.

Magyarországon a sztereofényképek a 19. század végén és a 20. század első két évtizedében terjedtek el szélesebb körben. Ekkor a fotótechnika egyszerűsödése már lehetővé tette, hogy a hivatásos fényképészek mellett műkedvelő fotográfusok és magánfényképezők is próbálkozzanak sztereofotográfiák készítésével. A külföldi sztereofénykép-készítő és –forgalmazó cégek nagy példányszámban árusított felvételei Magyarországra is eljutottak, formálták a magyar fényképvásárlók, gyűjtők, fényképezők ízlésvilágát, s aktuális ismereteket közvetítettek a világ távoli tájairól. A térhatású képeket alkalmazták oktatási segédeszközként is.

A sztereofotográfiák fénykora az 1910-es végén leáldozott, ekkorra már a képes magazinok és újságok, valamint a mozgókép, a film gyorsabban és lebilincselőbben tájékoztatta a nagyközönséget a világ történéseiről. Sztereofényképek azóta is készültek és készülnek, számos magánfényképező azóta is műveli a fotografálás e műfaját. A térhatás érzékeltetésére az anaglif-eljárást alkalmazzák napjainkban a tudományos életben (térképészet, űrkutatás) és a műszaki oktatásban; készülnek filmek, újságok és könyvek képmellékletei, valamint fotókiállítások ezzel a módszerrel.”

Bognár Katalin


A kiállítás 2010. szeptember 3. és 2010. november 8. között látogatható.